Archive | április 2017

Templomünnep – Szent György nap

JÁNOS EVANGÉLIUM, 20. fejezet

24 A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Didimusz, nem volt velük, amikor megjelent nekik Jézus.

25 A tanítványok elmondták: “Láttuk az Urat!” De kételkedett: “Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem helyezem ujjamat a szegek helyére, és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem.”

26 Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, s Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, megállt középen, és köszöntötte őket: “Békesség nektek!”

27 Aztán Tamáshoz fordult: “Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívő!”

28 Tamás fölkiáltott: “Én Uram, és Istenem!”

29 Jézus csak ennyit mondott: “Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.

Tyihon podolszki püspök húsvéti üzenete

Tyihon podolszki püspök, a Magyar Ortodox Egyházmegye kormányzó főpásztorának húsvéti üzenete

Tiszteletreméltó Lelkipásztorok és Diakónusok!

Az Úrban szeretett Fivéreim és Nővéreim!

KRISZTUS FELTÁMADT!

“Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!” (2Kor 6,2). Az a nap, amikor a feltámadt Krisztus fénye feltündökölt a sötétség felett és beragyogott mindnyájunkat. Az a nap, amikor Isten felfedte az ember előtt a róla szóló tervét. A Húsvétnak e szent és nagy napján örvendezik az ég, Krisztus Király győzelmét ünnepelve, örvendezik a föld is, látván, hogy a halál és a mulandóság legyőzetett, örvendezik az ember is, mert mostantól fogva biztos reménye van az üdvös közösségre Istennel. 

Végigjárva a szent böjt útját, gondolkodjunk el egy pillanatra arról, milyen lelki hasznot hozott nekünk a Nagyböjt. A mögöttünk lévő időszakban különösen is igyekeztünk odafigyelni lelki életünkre, megpróbáltuk megtisztítani lelkünket imával és bűnbánattal, megbocsátani azoknak, akik megbántottak minket, őszinte szeretettel fordulni szeretteinkhez és felebarátainkhoz. A bennünket körülvevő kísértések ellenére is megpróbáltunk méltó módon felkészülni a találkozásra a Mennyei Vőlegénnyel. Egyesek az elejétől fogva munkálkodtak, mások később fogtak neki a böjtnek, megint mások csak a vége felé vették magukra a böjt üdvös igáját. De az irgalmas és igazságos Úr nem feledkezik meg egyikünkről sem, és dicsőséges Feltámadásának napján gazdag ajándékaiban részesít minket. Milyen is ez az ajándék? “Tele az asztal, tobzódjatok valamennyien. Sok a borjú, senki se távozzék éhesen. Mindannyian élvezzétek a hit lakomáját. Mindannyian élvezzétek a jóság bőségét” (Aranyszájú Szent János húsvéti hittanító beszéde).

Ez az asztal és ez a hízott borjú, amelyről Aranyszájú Szent János beszél, az isteni Eucharisztia, amelyre bennünket is hív az Úr, hogy váljunk részesévé. Az eucharisztiában, a lehető legközvetlenebb módon egyesülve Krisztussal, valóságosan az egyházat jelenítjük meg, ahol mi, keresztények a test részei vagyunk, a fej pedig maga a Megváltó. Az eucharisztia a keresztény élet középpontja. A szentáldozás misztériuma — találkozás Jézus Krisztus Urunkkal. És bár mi keresztények Krisztus második és dicsőséges eljövetelének várásában vagyunk, az eucharisztiában már előre részesei vagyunk, amikor az Ő testét és vérét magunkhoz vesszük.

A húsvéti evangéliumban ezeket a szavakat halljuk: “Az Ige testté lett, közöttünk lakott, (…) telve kegyelemmel és igazsággal” (Jn 1,14). Nem véletlen, hogy a Szentírásnak éppen ezeket a szavait olvassuk a Húsvét nagy napján. Isten megmutatta az embernek a teremtménye iránti szeretetének végtelen nagyságát. Testté lett, hogy odaadja magát mindegyikünk életéért, hogy részeseivé tegyen bennünket kegyelmének és igazságának. Mi pedig, akik részesülünk az ő testéből és véréből, az Úr halálát hirdetjük, az ő feltámadását valljuk, mindaddig, amíg újból eljő (vö. 1Kor 11,26, Nagy Szent Vazul liturgiája).

A pokol erői felfegyverkeztek mindazon jó és fényes dolog ellen, ami a világban történik. Az emberi nem ellensége félelmet és ellenségeskedést hint el közöttünk, s ez időnként testvérgyilkos háborúig fajul. A törvénytelenség miatt sokakban meghidegül a szeretet (vö. Mt 24,12). Nekünk, keresztényeknek azonban szilárd a reményünk, hogy az Úr legyőzte a bűnt, és a világosság felragyogott azok felett, akik a sötétségben és a halál árnyékának földjén élnek (vö. Mt 4,16). Krisztus feltámadásának e fényes napja emlékeztet bennünket arra, hogy amiként Ő feltámadt, mi is, akik megmaradunk az egymás iránti szeretetben és az Istennel való közösségben, feltámadunk az örök életre (vö. 1Thessz 4,14-16).

A Húsvétnak e szent napjaiban szívből köszöntelek benneteket Krisztus feltámadásának ünnepén! Kívánom nektek Isten segítségét földi utatokon. A feltámadt Jézus Krisztus Urunk öröme legyen mindig a szívetekben és családjaitokban, és az élet nehézségei közepette is adjon melegséget. Újból és újból köszöntelek benneteket a húsvéti szent csókkal, amely apáról fiúra, nemzedékről nemzedékre száll:

KRISZTUS FELTÁMADT!

VALÓBAN FELTÁMADT KRISZTUS!

Őszentsége Kirill, Moszkva és egész Rusz pátriárkájának húsvéti üzenete

Őszentsége Kirill, Moszkva és egész Rusz pátriárkájának húsvéti üzenete az Egyház főpásztoraihoz, lelkipásztoraihoz, diakónusaihoz, szerzeteseihez és minden hű gyermekéhez

Az Úrban szeretett excellenciás Főpásztorok,

tiszteletreméltó papok és diakónusok,

istent szerető szerzetesek és szerzetesnővérek,

kedves fivéreim és nővéreim!

Ezen az éjszakán, amelyet beragyog az isteni fény, eltölt a halál felett győzedelmeskedő világ Urát ünneplő lelki öröm, mindnyájatokhoz szól a mi változatlan reménységünkről tanúskodó ősi köszöntés:

KRISZTUS FELTÁMADT!

Szent férfiak és asszonyok sok-sok nemzedéke kívánta, legalább csekély mértékben felfogni azt, ami csaknem két évezrede történt az Úr fényt árasztó sírjában. Arra törekedtek, hogy közel hozzák számunkra ─ amennyire ez a korlátozott emberi értelem számára lehetséges ─ annak a csodás titoknak a megértését, amely akkor, abban a sírkamrában történt nem messze Jeruzsálem ősi falaitól. Hasonlatokat kerestek, hogy közelebb jussunk annak a valóban radikális változásnak a tudatosításához, amelyet Isten vitt végbe az egész világegyetemmel azon az éjszakán. 

Aranyszájú Szent János így ír erről az eseményről: „A mi Urunk Jézus Krisztus feltámadásának a napja — a világ fundamentuma, a megbékélés kezdete, az ellenségeskedések megszűnése, a halál elpusztítása, a sátán veresége” (Homília a Szent Húsvétra).

Ennek fényében kivételes értelmet nyernek az apostolfejedelem Pál szavai, aki Krisztusnak a sírból való feltámadását a világ újjáteremtéséhez és az új emberiség megalkotásához hasonlítja: „Aki Krisztusban van, új teremtmény; a régiek elmúltak, s íme, újak keletkeztek” (2Kor 5,17).

Az Úr Jézus feltámadása — a világhoz szóló keresztény küldetésünk legfőbb tartalma. Kizárólag a golgotai áldozat és az attól el nem választható dicsőséges Feltámadás által kap értelmet és értéket minden emberi vágy, amely Isten, minden javak Forrása felé irányul. Krisztus áldozata lett a válasz azokra a különféle kultúrákat és hagyományokat képviselő emberi próbálkozásokra, hogy keressék az Élő Istent, hiszen a Szentírás arról tesz tanúságot, hogy „Isten nem személyválogató, kedves előtte bármelyik nép fia, aki féli őt és igazságot cselekszik” (ApCsel 10,34-35), és „azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére” (1Tim 2,4). Ezek az intenzív erőfeszítések emberek millióinak a vágyait, reményeit testesítették meg, akik különböző korszakokban állhatatosan keresték annak lehetőségét, hogy leküzdjék siralmas állapotukat, és szert tegyenek ─ János evangélista szavaival ─ „az életre, a bőségben való életre”  (vö. Jn 10,10).

Valósággá vált az, ami öröktől fogva el volt tervezve. A halálnak nincs többé akkora hatalma az emberen, mivel ─ ahogy az apostol mondja ─ „amint Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban mindnyájan életre fognak kelni” (1Kor 15,22). Éppen ezért a Húsvét a legnagyobb keresztény ünnep, mivel a megalázott és megkínzott Názáreti Jézus, isteni dicsőségtől ragyogva „feltámadt a harmadik napon, előkészítve minden test számára a halottakból való feltámadás útját… Elsőszülötté lett a halottak közül, hogy mindenekben mindeneknek elsője legyen” (Nagy Szent Vazul liturgiája, felajánlási ima).

Ma Krisztus újra a hit lakomájára hív minket, az Ő Országának lakomájára, hogy megízleljük üdvözítő áldozatának gyümölcseit, hogy igyunk az „örök életre szökellő vízforrásból” (Jn 4,14). Közösségünk az Úrral azonban nem korlátozódhat csak az istentiszteleteken való részvételre vagy a személyes imádságos erőfeszítésekre, hanem meg kell mutatkoznia életünk minden területén. Nem élhetünk gondtalan semmittevésben akkor, amikor tudjuk, hogy a környezetünkben vannak olyanok, akiknek nem jutott ki az Istenben való boldog életből, akik szenvednek, bánkódnak, magányosak, szükséget szenvednek vagy betegségtől sújtottak. Szent kötelességünk tenni róla, hogy Krisztus nevét mindenütt dicsőség övezze, hogy az emberek, látva az Isten nevében végzett jó cselekedeteket, rátaláljanak az igaz keresztény hitre, szívüket az Atya felé fordítsák, aki a mennyekben van.

Sajnos az emberi rosszakarat és az ördögi kísértés még mindig jelen van a világban. A csüggedésnek azonban nem lehet helye a lelkünkben, mert minden baj, megrázkódtatás, szembenállás, ellentét dacára, az Úr „legyőzte a világot” (Jn 16,33), és győzedelmeskedett a bűn és a halál felett. Ez ad lehetőséget nekünk arra, hogy tanúságot tegyünk szóval és tettel arról a kegyelemről, amely a Megváltóval megélt közösségből fakad számunkra, annak köszönhetően, hogy Egyházához tartozunk. Legyünk hát állhatatosak az evangéliumi parancsolatok teljesítésében, hogy a hozzánk közel állókban és a távolabb lévőkben is vágy ébredjen, hogy részesei legyenek a hit diadalának és a kegyelem bőségének, amely Istentől árad minden hű gyermekére.

Még egyszer köszöntelek Mindnyájatokat a Húsvét hatalmas ünnepe, Jézus Krisztus feltámadása alkalmából, ” aki hűséges tanú, elsőszülött a halottak közül, és fejedelme a föld királyainak; aki szeretett minket és megszabadított bennünket bűneinktől a saját vére által, és Istene és Atyja számára királysággá és papokká tett minket; övé a dicsőség és az uralom örökkön-örökké! Ámen” (Jel 1,5-6).

+ Kirill, Moszkva és egész Rusz pátriárkája

Krisztus Húsvétján, a 2017. esztendőben

Nagyszombat

Midőn leszállottál а halálba, Halhatatlan Élet, megölted а poklot az Istenség villámával, midőn pedig а halottakat а föld mélyéből feltámasztottad, minden Mennyei Hatalmak így kiáltottak: Élеtetadó Krisztus Istenünk, dicsőség Néked.

Most és mindenkor… А kenetvivő asszonyokhoz, így szólott а sírhoz szállott angyal: Halottaknak valók а kenetek, Krisztus pedig az enyészettől idegennek bizonyult.

Krisztus feltámadt halottaiból, halállal eltiporva a halált, és a sírban lévőknek életet ajándékozván.

Áldott Húsvétot! С праздником Пасхи Христовой! Срећан Ускрс! Καλό Πάσχα! Happy Easter! Paște fericit! Честит Великден!

Nagypéntek

Nagy Pénteken, a mi Urunk és Istenünk Jézus Krisztus szent üdvösséges és félelmetes szenvedéseire emlékezünk, melyeket önként vállalt magára érettünk

“Midőn a dicsőséges tanítványok, a Vacsora tisztálkodásában megvilágosodtak, akkor a gonoszságos Júdás, a pénzéhség kínjá­tól elvakult, és az igaztalan bíráknak elárult Téged, az igazságos Bírót. Lásd te pénznek szerelmese azt, aki ezért kötéllel lakolt; kerüld a telhetetlen lelket, amely ilyent merészelt tenni a Tanítóval. Mindenkihez jóságos Uram, dicsőség Néked.” (Tropárion)

Kirill pátriárka nagycsütörtöki szolgálata és Tyihon püspök kitüntetése ötvenedik születésnapja alkalmából

2017.április 13-án, Nagy Csütörtökön, az Utolsó Vacsora napján Kirill pátriárka, számos főpap és pap segédletével szent liturgiát végzett a moszkvai Krisztus Megváltó székesegyházban, amelynek keretében megszentelte az új, szent krizmát,  elvégezte a lábmosás szertartását, és kitüntette Tyihon püspököt ötvenedik születésnapja alkalmából. 

A krizmaszentelésre az eucharisztikus kánon után került sor. A pátriárka tanító beszédében kiemelte a szent

Патриаршее служение в Великий четверг в Храме Христа Спасителя

krizmával való fölszentelés ószövetségi hagyományát, és hangsúlyozta, hogy ma, amikor nincs királyi vagy cári fölkenés, a szent krizmát két alkalommal használja az egyház: a keresztség utáni bérmáláskor és új oltár fölszentelés alkalmával.

A szent liturgia után került sor a lábmosás szertartására, amelynek során a pátriárka levetette főpapi jelvényeit, ruháját, és megmosta tizenkét pap lábát.

A lábmosás végeztével az egyház elöljárója, főpásztori szolgálatainak elismeréseképpen a Szárovi Szerafim rend III. fokozatával tüntette ki Tyihon püspököt.

Nagyheti és húsvéti szertartásaink

04.11. Kedd 17.00 – Olajkenet szentsége (betegek kenete)

04.12. Szerda 17.00 – Előreszentelt Adományok Liturgiája

04.13. Csütörtök 10.00 –  Nagycsütörtök. Nagy Szent Vazul Liturgiája esti istentisztelettel
17.00 – Jézus Krisztus kínszenvedéseinek emlékezete (12 kínszenvedési evangélium olvasása)

04.14. Péntek 15.00 – Nagypéntek. Esti istentisztelet. Sírbatételi szertartás
18.00 – Urunk Jézus Krisztus temetési szertartása körmenettel

04.15. Szombat 10.00 – Nagyszombat. Nagy Szent Vazul Liturgiája esti istentisztelettel
23.15 – Éjféli istentisztelet, sírlepel bevitele az oltárba
23.45 – Urunk és Üdvözítőnk Jézus Krisztus feltámadása. Körmenet és Hajnali istentisztelet, majd húsvéti Szent Liturgia, azt követően pászkaszentelés – a húsvéti ételek megáldása

04.16. Vasárnap 15.00 – Húsvéti esti istentisztelet (Agapé)

Virágvasárnap

Az általános feltámadást szenvedéseid előtt igazolván, a halottakból fölkeltetted Lázárt, Krisztus Isten; ezért mi is mint ama gyermekek, kik a győzelem jelképét hozták Néked, a halál Legyőzőjének, így kiáltunk Hozzád: Oszanna a magasságban! Áldott, aki az Úr nevében jő.

Tropárion 1. h.

  Aki a mennnyben trónuson, a földön pedig szamár vemhén hordoztatol, Krisztus Isten, elfogadtad az angyalok dicséretét, és a gyermekek magasztalását, kik így kiáltottak Hozzád: Áldott vagy Te, aki eljösz, hogy visszahívd Ádámot.

Kondákion. 6. h.