JÁNOS EVANGÉLIUM, 20. fejezet

24 A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Didimusz, nem volt velük, amikor megjelent nekik Jézus.

25 A tanítványok elmondták: “Láttuk az Urat!” De kételkedett: “Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem helyezem ujjamat a szegek helyére, és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem.”

26 Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, s Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, megállt középen, és köszöntötte őket: “Békesség nektek!”

27 Aztán Tamáshoz fordult: “Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívő!”

28 Tamás fölkiáltott: “Én Uram, és Istenem!”

29 Jézus csak ennyit mondott: “Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.“