Tiszteletreméltó Lelkipásztorok és Diakónusok!

Az Úrban szeretett Fivéreim és Nővéreim!

KRISZTUS FELTÁMADT!

“Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!” (2Kor 6,2). Az a nap, amikor a feltámadt Krisztus fénye feltündökölt a sötétség felett és beragyogott mindnyájunkat. Az a nap, amikor Isten felfedte az ember előtt a róla szóló tervét. A Húsvétnak e szent és nagy napján örvendezik az ég, Krisztus Király győzelmét ünnepelve, örvendezik a föld is, látván, hogy a halál és a mulandóság legyőzetett, örvendezik az ember is, mert mostantól fogva biztos reménye van az üdvös közösségre Istennel. 

Végigjárva a szent böjt útját, gondolkodjunk el egy pillanatra arról, milyen lelki hasznot hozott nekünk a Nagyböjt. A mögöttünk lévő időszakban különösen is igyekeztünk odafigyelni lelki életünkre, megpróbáltuk megtisztítani lelkünket imával és bűnbánattal, megbocsátani azoknak, akik megbántottak minket, őszinte szeretettel fordulni szeretteinkhez és felebarátainkhoz. A bennünket körülvevő kísértések ellenére is megpróbáltunk méltó módon felkészülni a találkozásra a Mennyei Vőlegénnyel. Egyesek az elejétől fogva munkálkodtak, mások később fogtak neki a böjtnek, megint mások csak a vége felé vették magukra a böjt üdvös igáját. De az irgalmas és igazságos Úr nem feledkezik meg egyikünkről sem, és dicsőséges Feltámadásának napján gazdag ajándékaiban részesít minket. Milyen is ez az ajándék? “Tele az asztal, tobzódjatok valamennyien. Sok a borjú, senki se távozzék éhesen. Mindannyian élvezzétek a hit lakomáját. Mindannyian élvezzétek a jóság bőségét” (Aranyszájú Szent János húsvéti hittanító beszéde).

Ez az asztal és ez a hízott borjú, amelyről Aranyszájú Szent János beszél, az isteni Eucharisztia, amelyre bennünket is hív az Úr, hogy váljunk részesévé. Az eucharisztiában, a lehető legközvetlenebb módon egyesülve Krisztussal, valóságosan az egyházat jelenítjük meg, ahol mi, keresztények a test részei vagyunk, a fej pedig maga a Megváltó. Az eucharisztia a keresztény élet középpontja. A szentáldozás misztériuma — találkozás Jézus Krisztus Urunkkal. És bár mi keresztények Krisztus második és dicsőséges eljövetelének várásában vagyunk, az eucharisztiában már előre részesei vagyunk, amikor az Ő testét és vérét magunkhoz vesszük.

A húsvéti evangéliumban ezeket a szavakat halljuk: “Az Ige testté lett, közöttünk lakott, (…) telve kegyelemmel és igazsággal” (Jn 1,14). Nem véletlen, hogy a Szentírásnak éppen ezeket a szavait olvassuk a Húsvét nagy napján. Isten megmutatta az embernek a teremtménye iránti szeretetének végtelen nagyságát. Testté lett, hogy odaadja magát mindegyikünk életéért, hogy részeseivé tegyen bennünket kegyelmének és igazságának. Mi pedig, akik részesülünk az ő testéből és véréből, az Úr halálát hirdetjük, az ő feltámadását valljuk, mindaddig, amíg újból eljő (vö. 1Kor 11,26, Nagy Szent Vazul liturgiája).

A pokol erői felfegyverkeztek mindazon jó és fényes dolog ellen, ami a világban történik. Az emberi nem ellensége félelmet és ellenségeskedést hint el közöttünk, s ez időnként testvérgyilkos háborúig fajul. A törvénytelenség miatt sokakban meghidegül a szeretet (vö. Mt 24,12). Nekünk, keresztényeknek azonban szilárd a reményünk, hogy az Úr legyőzte a bűnt, és a világosság felragyogott azok felett, akik a sötétségben és a halál árnyékának földjén élnek (vö. Mt 4,16). Krisztus feltámadásának e fényes napja emlékeztet bennünket arra, hogy amiként Ő feltámadt, mi is, akik megmaradunk az egymás iránti szeretetben és az Istennel való közösségben, feltámadunk az örök életre (vö. 1Thessz 4,14-16).

A Húsvétnak e szent napjaiban szívből köszöntelek benneteket Krisztus feltámadásának ünnepén! Kívánom nektek Isten segítségét földi utatokon. A feltámadt Jézus Krisztus Urunk öröme legyen mindig a szívetekben és családjaitokban, és az élet nehézségei közepette is adjon melegséget. Újból és újból köszöntelek benneteket a húsvéti szent csókkal, amely apáról fiúra, nemzedékről nemzedékre száll:

KRISZTUS FELTÁMADT!

VALÓBAN FELTÁMADT KRISZTUS!